Nagyon hálás vagyok a kollégáimnak, hogy felhívták figyelmem arra, hogy a háború nem pár száz kilométerre, hanem pár száz méterre is érezhető. Több kollégám is csatlakozott, délután két autóval is szállítottunk tartós élelmiszereket, ruhákat, cipőket az egri, Sas úti kollégium épületébe, hiszen több mint száz gyermek és felnőtt van elszállásolva. Aki belép az épületbe, garantáltan libabőrös lesz…de lehet el is sírja magát… 😥 Az Ukránok nem beszéltek magyarul, de minden létező nyelven megköszönték a segítséget. 🙏❤️

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.